A csipkéket alapvetően kétféle képpen lehet elkezdeni. Vágott végű szállal, vagy az úgynevezett füles (kapus) kezdéssel.

Mikor melyiket használjuk?

Az első lehetőség a vágott véggel való kezdés:

Vágott véggel kezdhetők el azok a csipkék, amiket méterben készítünk, majd a felhasználás során vágjuk méretre. Például egy zsebre varrt csipke esetében, ahol a csipke mindkét végét bevarrjuk két anyag közé. Vagy egy szatyrot, zsákot díszítő csipke esetében, ahol szintén bevarrásra kerül a csipke vége. Vagyis minden olyan esetben lehet vágott véggel kezdeni, ahol a csipke széle nem fog látszani a felhasználás helyén.

Lehet az is, hogy a vágott vég, direkt dísze a csipkének, sálaknál, karkötőknél, fülbevalóknál. Ebben az esetben a párok összecsomózásának nagyon szépnek kell lenniük és egyformának, mind a kezdésnél, mind a befejezésnél is.

Vágott szélű kezdésnél, csomózással alakítjuk ki a párokat. Ha a kezdés megengedi, akár 4-6 szálat is egybecsomózhatunk. Az egyszerű karkötők kezdésénél, mind a 12 szálat egy csomóval fogjuk össze. Ennél a kezdésnél, a gombostűt, a csomóba szúrjuk.  Általában kezdésnél, egy gombostűnél egy pár orsóval kezdünk, ezért párosával csomózzuk a szálakat. Ugyanakkor a hálós csipkék kezdésénél egy gombostűnél két pár indul, ezért ott 4 szálat csomózhatunk egybe.

A másik kezdési mód a füles kezdés.

Azoknál a csipkéknél, a hol a kezdési ponthoz visszaérünk a befejezéskor, mindenképpen füles kezdést kell alkalmazni, mert csak így tudjuk a két véget összedolgozni. A füles kezdésre, már az felorsózáskor figyelni kell! Hiszen ilyenkor a levágott szál mindét végéről feltekerünk 1-1 orsót. Amikor meghatározzuk, hogy mennyi fonálra lesz szükségünk egy csipkénél, azt mindig orsónként értjük. Ha tehát füles kezdést alkalmazunk, akkor a fonáligény kétszeresét kell levágnunk, hiszen két orsóra fogjuk feltekerni a szálat.

• Füles kezdéssel készülnek a körbefutó terítő szélek.
• Az önmagukhoz visszaérkező szalagminták.
• De ilyen lehet egy szoknya vagy ruha alján körbefutó szélcsipke is, ahol nem csak egyszerűen összevarrjuk majd a csipke két végét, hanem szépen össze is akarjuk dolgozni. Ebben az esetben nagyon pontosan tudnunk kell előre a szoknya kerületének, vagyis a csipke hosszának a méretét.

Kapus kezdésnél a párokat, amikre 1 szálat tekertünk fel, ráakasztjuk a gombostűre. Így fog kialakulni az a fülecske, amibe a befejezéskor bele tudunk kötni, amihez hozzá tudjuk csomózni az eldolgozandó szálakat. Természetesen minden csipkét, még a vágott szélű kezdésnél felsoroltakat is, elkezdhetjük füles kezdéssel, kivéve ha a vágott vég, dísze kell legyen a kész munkának.

A gombostű helyes beszúrása a párnába.

A gombostűnek az a szerepe a csipkeverés során, hogy a csipkét stabilan rögzítse a párnára. Kifeszítse, hogy a szálakat munka közben feszesre tudjuk húzni. Ezért fontos, hogy a tűket, mindig függőlegesen szúrjuk bele a párnába. Amikor vastagabb szálakkal dolgozunk, előfordulhat, hogy az erős húzás következtében elmozdulnak a tűk. Különösen akkor, ha nem szúrtuk elég mélyre azokat, vagy ha párnánk túl puha. Ilyenkor befelé a csipke irányába dőlnek, így a csipke széle is elmozdul a helyéről. Nem lesz szép, egyenletes a munkánk. Két dolgot tehetünk, hogy ez ne forduljon elő. Az egyik az, hogy teljesen beszúrjuk a tűket, a másik pedig, hogy kicsit döntve tűzünk a párnába. Lásd az alábbi ábrán!

Maradt még egy kérdés, amit meg kell válaszolni. A tűket teljesen be kell-e szúrni a párnába vagy sem? Vagy mikor igen és mikor nem?

Amikor kész van a csipke, a gombostűk kihúzása a párnából is hosszadalmas feladat lehet. Ha a tűk nincsenek teljesen beszúrva, az könnyíti és gyorsítja is ezt a munkát. Hamarabb ki tudjuk szedni a párnából, akár többet is összefogva egyszerre. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel „köröm kímélőbb” ez a megoldás, hacsak nem használunk valamilyen segédeszközt. Tehát alapból lehet ez a fő szabály, hogy ne szúrjuk be teljesen a tűket. De ezt csak akkor tehetjük meg, ha csak lefelé, a párna forgási irányába dolgozunk. Ilyen csipkék a métercsipkék, azok közül is általában a háló alapú csipkék. Ebben az esetben, ha a készülő csipke már elért legalább 10 cm hosszúságot, akkor már el is kezdhetjük az első tűket kihúzni. Ekkor már nem kell újabb gombostűket használni a dobozból, hiszen a csipke eléjéről (fentről), folyamatosan lejjebb helyezhetjük azokat.

Ugyanakkor, ha a minta, csipkeverés közben, a párna forgatását követeli meg a függőleges tengelye körül, akkor muszáj a tűket teljesen beszúrnunk, különben akadályoznák a munkánkat. Ilyen esetek a szalagcsipkék készítse. Mivel a szalag ide-oda kanyarodik a minta szerint, ezért a párnát folyamatosan forgatnunk szükséges. Csak úgy tudunk dolgozni, ha az orsók, mindig felénk állnak, vagyis inkább lógnak, tehát a szalag haladási iránya éppen ránk mutat. A gombostűknek teljesen a párnában kell lenniük, különben nem tudnánk a már elkészült csipke felett mozgatni az orsókat és a szálakat.

Mindig a csipke határozza meg tehát, hogy milyen kezdést alkalmazunk, illetve, hogy hogyan bánunk a tűkkel. A csipkekészítés legfontosabb szabálya, hogy szép legyen a végeredmény!