Minden család történetében vannak sztorik, amelyekről már most tudjuk: ezeket fogjuk mesélni az unokáknak egy unalmas, esős délután a kandalló előtt. Elővesszük majd az emlékek dobozait, a fényképalbumokat és óvatosan asztalra pakoljuk saját kézműves alkotásainkat. „Nézd csak ezt a finom csipketerítőt. Ezt a keresztelődre készítettem. Itt a fotó is arról, hogy az oltárt díszítette.” Aztán megmutatjuk az első gyakorló mintákat, melyekben ugyan fejből tudjuk, hol rontottuk el, mégis büszkék vagyunk rá. Látni szeretnénk unokáink szemében az érdeklődő csillogást, hogy ők is szeretnének valami egyedit, különlegeset tanulni, alkotni. Ekkor majd elővesszük a csipkeverő párnát, az orsókat, a vékony fonalakat és bevezetjük a következő generációt a csipkeverés életérzésébe.
Nekem is van egy ilyen történetem, hadd meséljem el! Fáy Hanna vagyok, annak az Edvi-Illés Gizellának az ükgyermeke, aki megalkotta a különleges szépségű Hunnia csipkét. Mindig tudtam, hogy ezt a családi örökséget védeni és továbbadni kell. Tettem is ezt a magam módján: segítettem a Hunnia Csipkemúzeum létrehozását, weboldalakon, online platformokon írtam róla, órákat tudtam mesélni a történelméről, kialakulásának körülményeiről, de sosem tanultam meg csipkét készíteni.
2019-ben már harmadik alkalommal hívták meg a családot a horvátországi Pagon megrendezett csipkekiállításra. Ez alkalommal anyukám nem ért rá az adott időpontban, így a nekünk, a lányainak ajánlotta fel, hogy képviseljük a Hunnia csipkét. Így csatlakoztam én is, és a párom is a húgomhoz, akinek volt már helyismerete és tudott is csipkét verni. A megérkezés napján féltő gonddal helyeztük ki a finom csipkealkotásokat az asztalra és a mögöttünk lévő paravánra. A Magyarország felirat köré apró Hunnia virágocskákat tűztünk, ami kedves hangulatot kölcsönzött a standunknak. Eközben csipkelődni kezdett velem a párom, azt illetően, hogyha megtanulok csipkét verni, akkor elvesz feleségül.
Mivel ezt csak bolondozásnak hittem, nem vettem komolyan, de azért elérkezettnek láttam az időt, hogy elkészítsek valami egyszerűbb csipkét. A húgom azt mondta, hogy majd ő segít és a választás a Hunnia virágra esett. Szombatra elkészült a mű és büszkén a párom pólójára tűztem. Mindezek után is hatalmas meglepetésként ért, hogy az esti, tengerparti séta során a párom letérdelt elém és megkérte a kezemet. Boldogan igen-t mondtam és természetesen ma is nagy becsben őrzöm a csipkét, amin „megvettem” a menyasszonyságomat. 🙂
Azóta tudom, hogy mit jelent az az életérzés, amit a csipkeverés jelent és szeretném ezt – nem csak az unokáimnak majd – hanem most Neked is átadni. Ezért hoztunk létre anyukámmal és a húgaimmal a CsipkE-SULIt, az online csipketanulás felületét. Itt Te is megtapasztalhatod a csipke-életérzést.
Tapasztalt meg a csipkés életérzést!
Alkoss, tanulj, teremts értéket!
Jelentkezek a Csipke-suliba!