A csipkeverés elsajátítása nem függ kortól vagy nemtől. A legifjabb tanítványom, a fiam volt, aki 3 évesen próbálta meg először az alaplépéseket megtanulni. Csak egyszer kellett megmutatni, mi az a tekerés és mi a csere, és azóta is tudja. Mondjuk ezen túl, már nem igen fejlesztette a tudását. 

Az eddigi legidősebb tanítványom, aki teljesen kezdőként ült neki a tanulásnak, 70 éves volt. Azóta is elválaszthatatlan kapcsolat fűzi a csipkeveréshez, immár majdnem 10 éve. Tehát sem a nem, sem a kor, nem számít.

Akkor mégis mitől függ, hogy valaki meg tud-e tanulni csipkét verni vagy sem? Kinek való, és kinek nem, ez a kézműves mesterség?

Azt gondolom, az a mindent eldöntő titok, hogy mennyire szeretnéd, vagy inkább mennyire akarod megtanulni. Van egy ismerősöm, akit én kezdtem el bevezetni a csipkeverés rejtelmeibe, de nagyon nehezen haladtunk. Ki is mondhattam volna, hogy ő az, aki nem fogja ezt soha megtanulni, DE NAGYON AKARTA. Lassan haladt ugyan a tanulásban, de örömét lelte a csipkekészítésben, az alkotói közösségben, a jó társaságban. Mi volt az ő problémája? A figyelemzavar. És hogyan küzdötte le? Akarattal! Szóval csak ezen múlik.

Sokszor hallom, hogy „nekem biztosan nem lenne ennyi türelmem”. Erre az a válaszom, hogy mindenkinek van türelme, méghozzá nem is kevés. A kérdés az, hogy mire? Én csodálom a horgászokat, akik órákon át ülnek a vizet bűvölve és látszólag nem csinálnak semmit. Hogyan van ennyi türelmük? Vagy gyakran mondom, hogy engem próbáljon meg valaki leragasztani a forma 1 elé. Ezt a ragasztót még nem találták fel. És ott van a focimeccs. Imádom a sportot, de végignézni kétszer 45 percet gól nélkül? Érthetetlen.

De mondok egy kicsit nőiesebb példát is. Egy vasárnapi ebédet el lehet készíteni másfél óra alatt, úgy hogy az elegendő és még finom is legyen. De rá lehet szánni több napot is, előpácolással, érleléssel, majd több konyhatechnikai eljárást bevetve, főzni, sütni, szuvidálni. Előétel, leves, főétel, desszert és az italok. Krémek, habok, mázak és a díszítés, majd a tálalás. Kérdem én, kinek van ehhez türelme? És vannak sokan, akik imádják csinálni. Szóval türelme mindenkinek van.

Nekem a csipkeveréssel eltöltött órák jelentik a kikapcsolódást. Mindegy, hogy napokig, hetekig vagy akár hónapokig tart. Egy szép darab elkészítése örömmel tölt el.

Tehát akkor kinek való, és kinek nem, ez a kézműves mesterség?

Neked való

• ha, igazán szeretnéd megtanulni.
• ha, a kreativitás örömet okoz.
• ha, vágysz arra, hogy magad készíts el a legkülönlegesebb ruhadarabjaidat.
• ha, imádsz kézimunkázni, de ez a technika még ismeretlen számodra.
• ha, alkotói közösségbe vágysz.
• ha, szeretnél fantasztikus ajándékokat adni az ismerőseidnek.
• ha, nőként „férjet akarsz fogni”, ahogy Miss Benett mondja a Büszkeség és Balítélet című filmben. (Erről olvashatsz még bővebben, a „Hogyan lehet csipkével behálózni az urakat?” című írásunkban).

Nem neked való

• ha, semmi vágyat nem érzel a megtanulására.
• ha, már az eszközök látványától, sokaságától kimenekülsz a szobából.
• ha, mindent azonnal akarsz elérni.
• ha, nem vagy csipkepárti, inkább az egyenes vonalakat szereted.
• ha, nem értékeled, a művészi, egyedi alkotásokat.
• ha, sziszifuszi időfecsérlésnek tartod a csipkeverést.
• ha, inkább beszélgetni szeretsz, mint kézműveskedni, illetve, ha beszélgetés közben nem tudsz kézimunkázni.

Amennyiben úgy érzed, hogy a csipkeverést mindenképpen kipróbálnád és megtanulnád, jelentkezz a csipke-suliba. Végig vezetünk egy csodálatos úton, amin káprázatos alkotásokat készítesz, amikkel lenyűgöződ a környezetedet, és saját magadat is jobban fogod értékelni.